Védekezési okok, amelyek az évszázadok során végrehajtott különféle erosítési parancsokat indokolják A római korból származó falak létezését történészek bebizonyították, azonban a maradványok hiányosságai miatt a modern kutatók nem tudnak egyértelmu rekonstrukciós hipotézist felállítani. A Róma bukása után az erodítményt rekonstruálták, de a gót háború idején a krónikások „operibus munitae”-ként említik a maradványt. A carolingi korszak dokumentumaiból pontosabb információk állnak rendelkezésre: 755-ben a Szt. Lorenzo templom elhelyezésére történik utalás. A Szt. Alexander bazilika a IV. századból származik, elso említése egy 774. évi dokumentumban történik. Adalberto püspökhöz kötodik a leginkább sebezheto nyugati oldal védelmi megerosítése, továbbá az ókori római városfalak nagyobbítása is. A X. század elején a városfalakat déli és északi irányokban növelték. A középkorban a városfalak kiegészítése folytatódik azzal a céllal, hogy újabb külso központokat foglaljanak magukba. A XIII. század közepén a város mezogazdasági területeket vont be, köszönhetoen a megerosített integrált rendszernek, mely vízvezetékeket, tornyokat és kastélyokat foglalt magába. A XIV. század közepén a Visconti család helyreállította a városfalat és további építményeket emeltetett. A század második felében a települések védelmét a Muraine létrehozása érdekében fejlesztették és integrálták. Ez eredetileg faszerkezetekbol (pl. paliszádokból) készült, majd a velenceiek idején komuvesmunkával helyettesítették. Ez az erosítés pusztán vámsorompó céljára szolgált. Az 1500-as évekre Bergamo határvárossá vált, amely állandó fosztogatásoknak volt kitéve, ugyanakkor elhelyezkedése révén jól védheto erodítménnyé volt fejlesztheto, amint ezt az 1560-ban elindított munkák megcélozták: Az új városfal 5.177 m hosszú volt, 1574-ben 10 bástya és 5 platform volt készen, a körgyuru nagy része is elkészült. 1590-ben Grimani kapitány befejezte a munkálatokat, de további fejlesztéseket is elindított, melyek 29 évig tartottak. A XVIII. századtól a város egyre inkább visszafoglalta magának a falak helyét. Amikor a franciák a városba érkeztek, a velencei uralomnak és vele a hadászati funkciónak vége szakadt. A felszabadított területeket a város céljaira használták fel: mezogazdasági muvelésre, utak, parkok kiépítésére, stb. Az 1800-as években a városfalak kizárólag vámsorompó szerepét töltötték be, ily módon viszont hosszú idore megorizték állagukat. Az utolsó lényeges beavatkozásra 1908-ban került sor, amikor egy út megnyitása végett egy széles falszakaszt lebontottak.