Védekezési okok, amelyek az évszázadok során végrehajtott különféle erosítési parancsokat indokolják

Az elso erosítési munkálatok az Angevin idoszakból származnak, amikor Carlo I a fejedelemség védelmi képességének erosítése érdekében több kastély megerosítést határozta el. Ebbol az idoszakból három kis torony létezése igazolható: az egyik még ma is jó állapotban látható a Porta delle Vigne-nél, a második torony a Porta delle Vene-nél van eltuno állapotban, míg a harmadik csak térképeken mutatható fel.
A középkori városfalat az új védelmi igényeknek megfeleloen alakították át, amint ez általános gyakorlat volt más városok esetében is a XVI. század második felében. A falakat alacsonyabbra vették, új bástyákat építettek a sarkokba és a hosszú egyenes szakaszokra; ezek nyomai fennmaradtak.
Ezeket a munkákat ábrázolja egy 1557-bol származó metszet. A spanyol alkirály megbízásából Trevico márkija, Abruzzi kormányzója a falak erosítését rendelte el a Porta Piazza körül, ahol egy tornyot, továbbá két bástyát építettek, egyiket ötszögu, másikat négyszögu alappal; a városfal többi részét Angevin tornyok szegélyezték.
Az 1557. évi francia ostrom arra késztette Filippo II d’Asburgo spanyol királyt, hogy egy új erodítményt építessen Civitellában, amely azután a pescarai erodítménnyel, valamint az aquilai eroddel együtt egyikévé vált az Abruzzi-i alfejedelemség taktikai védelmi eszköztárának.
Az erod szabálytalan és hosszított formában történo síkrajzi fejlesztése azon erosítési alapelvek alkalmazásának tudható be, amelyeket a XVI. század elso felében alkalmaztak, ezek a jellemvonások különösen jól felismerhetok a keleti oldali bástyákon, valamint azon, hogy a falakat a hely sajátságaihoz igazították. A falazatépítési munkák a tüzérségi oldaltuzhöz igazodtak, és két védelmi frontot alakítottak ki.
Az erodítmény építési munkálatai feltehetoen 1559-ben kezdodtek meg, és több évtizedig tartottak. A lombardiai alkalmazottak fontos szerepet játszottak az építési munkákban: a XII. sz. második felétol a helyi munkavállalók helyett magistri vagantes-ekkel dolgoztattak Ascoliban.
Az erodítmény 1639-171 között változatlan maradt. Az elso Bourbon beavatkozásra 1734-1770 között került sor. A falak erosítése érdekében végzett beavatkozások 1801-ben értek véget.
1806-1819 között az erod romos állapotban volt, senki sem használta, majd 1820-1821-ben részlegesen helyreállították, de lényeges változtatás nem történt az 1500-as években kialakított állapotban. 1874-ben egy új ötszögu bástyát építettek a Porta S. Antonio közelében.
A városfal alapveto tényezo volt Civitella védelmében egészen az 1861. évi végso kapitulációig. A fal részleges pusztulása a XX. sz. elso évtizedeiben valósult meg. Az utolsó nagymértéku helyreállítási munkálatokra 1973-83-ban került sor Abruzzo illetékes szuperintendánsa vezetésével.