A város földrajzi környezete Eger a mai Magyarország északkeleti részén, az Északi-középhegységet és az alföldi régiót elválasztó dombvidéken, az Eger-patak völgyében fekszik. A történelmi város átlagos tengerszint feletti magassága 140-160 m, a vár és az újabb városrészek 160-200 m tengerszint feletti magasságú teraszokra települtek. Ezt a medencét keletrol és nyugatról 220-300 m magas dombvonulat övezi. Eger és környékének geológiája változatos: üledékes és vulkáni kozeteket egyaránt találunk. A mintegy 12 km hosszú völgy mérsékelten meleg, mérsékelten száraz éghajlatú. A városon keresztülfolyó Eger-patak az év nagy részében általában kis vízállású, áradáskor átlagos vízhozamának többszörösét szállítja: az igazi nagy áradások azonban sohasem hóolvadás miatt következnek be, hanem a nyáron lezúduló felhoszakadások miatt. Eger történelme során több pusztító árvizet jegyeztek fel. A településföldrajzi tényezok közül a város kialakulásában nagy szerepet játszott a terep adottsága. Az elso település a várdombon jött létre. Az egri völgy itt szukül a legjobban össze, tehát védelmi szempontból a püspöki székhely, majd a késobb az erodítés helyét a legkedvezobben választották meg. De amilyen jó volt a hely erodítésnek, annyira nem kedvezett a város kialakulásának. A település keletre nem nagyon terjeszkedhetett, így csak a várdomb és a patak közötti szuk völgyben alakulhattak ki újabb települések. A népesség gyarapodásával a patak nyugati partja is benépesült. A patak folyása, a domboldalakról lefutó vízmosások iránya korlátok közé szorította a kisebb városrészeket, meghatározta a lakótelkek kialakulásának soros, vagy szabálytalan elhelyezkedését. Ezeknek a szinte különálló település-foltok összeolvadásából alakult ki a tulajdonképpeni város.