Történelmi fejlodés és átalakulás

A lakosság Segoviában való letelepülését osi idok óta annak stratégiai helyzete indokolta. Kedvezo elhelyezkedése, a déli síkságok feletti ellenorzés lehetosége, továbbá jó termotalaja, gazdag bányái és az ipar fejlodése alapozta meg az élet fejlodését.
A város dombjainak benépesítése a vaskorszakban kezdodött meg. A kevés fennmaradt régészeti lelet – kerámiák – az mutatják, hogy már az i.e. II. évszázadban lakott hely volt.
A rómaiakkal már nagyon korán létrejött a kapcsolat, feltehetoen i.e. 192-ben, és kétségtelen, hogy barátságos kapcsolat állt fent, amikor Luculus (i.e. 151) és Scipio (i.e. 134) a közeli Coca-t megtámadta. Már a korai Augustus-i idokben létezett a segoviai pénzverde.
Augustus és Agrippa hispaniai politikájának megfeleloen Segovia is zarándokhely státuszt kapott, ami elosegítette, hogy a környezetében szétszórtan élo lakosság adminisztratív központjává váljon. Flavius idejében Segovia helyhatósági (municipium) státuszt kapott, s ekkor épült ki a vízvezeték, s valószínuen melegvizes fürdok és egy fórum, majd egy fal is megépült.
Az V. században bejövo vizigótok megkísérelték megtartani a római kori városokat és újraszervezni a falakat, mint hadászati védelmi elemeket, amint ezt több egyházi dokumentum is igazolja. A fal jelentosége a VI. és VII. században is megmaradt, jóllehet a vizigót lakosság eltunt a VII. században.
A mórok 711. évi egyezményt követo hispániai betelepülését követoen is fennmaradtak a muködo régi városok, és ezekben a fallal körülvett védett részek. A VIII. és XI. század között is lakott maradt Segovia, amint azt kerámia, oszlopfo felirat és helységnév is tanúsítja.
A kereszténység elorenyomulásával a X. században Segovia határvidékké vált, és bár jelentosen csökkent a lakossága, nem pusztult ki, amint ezt 1075 elott épült keresztény épületek tanúsítják.
Toledo Alí Mamún arab király 1075. évi támadása által okozott pusztulást követoen 1088-ban VI. Alfonso újranépesítette Segoviát és felépíttette a városfalat vejével, Borgundy-i Raimunddal, aki az avilai falat is építette. Miután további arab támadások nem voltak, a város jelentos fejlodésnek indult, és fontos politikai, gazdasási és adminisztrációs szerepet kapott.
Segovia jelentos szerepet játszott a politikai harcokban a XII. század során; ekkor a várost kasztíliai nemesek tartották kezükben, és a keresztény királyok elleni támadások bázisaként szerepelt. A küzdelmekben fontos szerepe volt a fallal való védettségnek.
VI. Alfonsoval kezdodoen Segovia királyi rezidenciává vált.
A 14. század eseményekkel zsúfolt idoszakot jelentett a város életében, és a falak ismét fontos hadászati szerepet játszottak. A régensek és hercegek közötti háborúskodásban az erodítmény és a városfal menedékül szolgált.
A 15. században lefolyt polgárháborúk után a fal jelentosége nagymértékben csökkent, ugyanakkor a város gazdasága megerosödött a ruhaiparának köszönhetoen.
A communerók 1520-21-es háborúja során Segovia felkelt V. Károly ellen, s a harcok során az erod elott található román stílusú katedrális elpusztul.
A 16. század során bekövetkezo demográfiai gyarapodás és a város ezzel együttjáró átalakítása a falak rendszerének pusztulását okozza, és megváltozik az építészeti rend is.
A gyapjúválság a fallal körülvett város elnéptelenedéséhez vezetett, ennek csúcspontja a 18. század végén van, amikor a város lakossága 10 ezer fo, ugyanakkor még számos egyházi épület van jelen, így 25 plébánia, 21 kolostor, a fal viszont romokban van.
A fal utolsó hadászati szerepe I. Carlista háború idejére esik.
A város fejlodése és a terjeszkedést korlátozó fal elemeinek eltunése párhuzamosan futott a 19. században és a 20. sz. elso felében.